EBYIKE VERSEI
Te nem tudhatod milyen, ha igazan szeretsz,
Ha valakit egy eleten at, sohasem feledsz!!!!!
H minden egyes nap vegen az emlekevel fekszel,
ES masnap ujra ragondolva kelsz fel.
Te nem tudhatod, mijen az erzestol egni, minden egyes nap csupanviszonzast remelni.
Te nem tudhatod, mijen csakis erte elni,
S, hogy mijen rosz alandoan csalodastol felni!!!!!
Megpróbáltalak levegőnek nézni,De rájöttem, hogy levegő nélkül nem
tudok élni!Nem tudom miért nem tudlak nem szeretni,Nem tudom miért nem
tudlak elfeledni!Mert látom mosolygó arcodat,Akkor is, ha komoly vagy!Nem
tudok rosszat gondolni rólad,Mert azt hiszem, TE olyan jó vagy!Próbállak
elfeledni,S szívemből kitörölni,De ez nekem nem megy,Mert csak még
obban SZERETLEK!
,,Hiába ültetünk sírodra virágot,
eltemettünk ide egy egész világot."
„Mindegy hogy homokszem vagy kőszikla vízben ugyanúgy elsüllyed."
Szeresd, aki téged szeret, hűtlen ne légy soha, mert az élet bármily mostoha, szeretni megtanít, de feledni soha!
Egy szív, mely érted dobog, egy szív, mely sír és zokog, egy szív, mely érted ver, valaki szeret, tudnod kell!
Egy csók nem nagy eset, második már veszélyesebb, harmadiknál a szemed ragyog, a negyedik után a tiéd vagyok.
ha 1szer megkérdeznéd h te mit jelentesz nekem én mondanám h semmi semmit és megsértődve elrohannál én utánad rohannék és mondanám semmit semmit csak az egész életemet
Nem kívánom, hogy örökké szeress, hogy örökké tartsd meg emlékemet. De ha majd visznek utolsó utamra, dobj te is egy szál virágot a síromra!!!!!!!!!
Ha van egy szív, mely érted dobban, szeresd őt mindenkinél jobban.
Mert ki tudja, lesz-e idő, mikor fáj a szíved érte, de már késő.
Most valóság lesz minden édes remény
Mely ott él szívünk rejtekén
Az élet és a szerelem tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e, csak rajtunk áll."
szeretnem szívemet kitépni s virág helyett az ablakodba tenni. Hogyha látnád hervadó szívemet, akkor elhinnéd, hogy igazán szeretlek.
Egyedül vagyok a zavaros tömegben, könnyeket folytok el szomoru szememben, élni szeretnék, de nincs miért érdemes lenne, a testem maradna, de a szivem már menne.
SZÁGULD a vér dobban a sziv,sikolt a lány lüktet a kin kutat a kéz harap a száj pereg a perc,ájul a lány ,nedves a bör szárad a száj,ernyed a kar PIHEN A LÁNY
A kegyetlenség börtönében most szivem újra él
fekete rózsa kezembe s az arcom forrón égű
letérdelek a hideg kőre s a csodára várok még.
elhervad a rózsa s szirma mind lehull
úgy érzem a kegyetlenség ejt rabul
úszok szembe az árral bár tudom itt a vég
harcolok amig szivembe lüktet egy ér.
A köny és a szerelem édestestvér, nem szerelem az ami könyt sem érdemel. Aki sohasem sirt az sohasem szeretett, mert a köny és a szerelem egy napon születtek.
Most mindent itthagyok Nem kell, hogy sirjatok A konny mar nem segit, nem segit Hallom, a harang ertem szol Hallom zugni a fold alol , a harang ertem szol Hallom, erzem, tudom jol.
Bocsáss meg nekem, hogy mégegyszer írok.
Bocsáss meg nekem, hogy teérted sírok.
Szerelmünk szép volt, akár egy álom,
tudom, hogy elmúlt, nagyon sajnálom!!!
tudod hogy szeretlek nem kellenek szavak.A partnak sem valhat szeretmet a patak.Aszello se adhat csokot a szelnek Csak azt suttogja :SZeretlek szeretlek
Fáj az élet,fáj a szó,nincs itt ki megvígasztaljon.Szeretlek,de te elhagytál,légy boldog azzal akit választottál!:(
Annak aki tud szeretni örökké fáj az első szerelem
Aki az első szerelemben csalódik nem lesz boldog sohasem
halgas hát a szív szavára és mindent utána tégy szeress kit szeretni tudsz de Hűtlen sose legyel!
Almodoztam valamikor sirig tarto boldogsagrol,egyedul csak nekem nyilo soha nem hervado viragrol.Valakirol kivel szebb lenne ez a furcsa elet,aki ugy szeretne mindorokke mint en otet.
Elszorul a torkom,ha szembejössz velem,elárul az arcod,bár nem beszélsz te sem.A boldogságunk mellett csendben elmegyünk,mond miért jó így nekünk?
sirva születtél,körülötted mindenki nevetett,igyekezz ugy élni hogy nevetve távozz,s körülötted mindenki sirjon!
Csalódni kell,hogy boldogok lehessünk,
Gyűlölni tudni,hogy igazán szeressünk,
Kell tudni zokogni,sírni,nevetni,
Valamit megunni,majd újból visszahívni,
Csalódni kell százszor,csalódni ezerszer,
Hogy boldogok lehessünk EGYSZER!!!!
Csalódni abban, kit szívből szeretünk, Szívünk meghasad, hiába nevetünk. Dacolni némán, hogy nem fáj, ha nincs tovább, Miközben zokogva ébredünk minden éjszakán!
miotta velem vagy,
mindig vidám a reggelem.
mosojogva fekszem
és mosojogva ébredem,
veled szinesebb az életem,
hisz hallom a kacagásod,
nap mint nap,fülembe cseng,
gyere kacagjunk együtt!
és ne mond, hogy nem,
eszt a szót nem ismerem.
ne szólj egy szót sem,
csak nevess velem.
utolso konycsepp az arcomon,
utolso csokom az ajkadon
utolso szavam: BUCSUZOM!
végul mindenem eladtam,
korhadt gerendán átléptem,
s utoljára tiz korommel
falba véstem fájdalmam.
fiatal vagyok a halálhoz,de tul késo hogy éljek
gyenge vagyok,hogy gyulojjek,elég bátor ,hogy féljek. borton a test,de ha mégis szabadon szállhat a lélek,én inkabb meghalok,minthogy álmok nélkul élje.
Minden álmom te voltál, még most is te vagy.
Inkább meghalok, minthogy valaha is lemondjak rólad.
Legbelül még érzem, talán van egy kis esély.
Álmomban mindig velem vagy, nem hal meg a remény.
Nem kell semmi más, csak az, hogy mindig itt legyél.
"Akit szeretsz, arra előbb-utóbb rátalálsz, egyszerűen azért, mert össze vagy hangolva vele."
Tapsoltam, amikor a józan ész elveszítette a csatát, és nem maradt más választásom, mint hogy megadjam magam és elfogadjam, hogy szerelmes vagyok."
"Ha szeretsz, megszűnik az idő. Minden igaz ölelés örökké akar tartani, s akit szeretek, nem tudom elereszteni, mert akkor újra kizuhanok a paradicsomból, és megint üres lesz az életem."
Ne varj,ne hivj, nem megyek ne bizz ne sirj nem lehet, Ne szalj az almaink utan ugy faj a bucsuzas
Maradj a jelenben. Semmit sem tehetsz, hogy ,megváltoztasd a multat, a jovo pedig soha nem lesz pontosan olyan, amilyennek tervezed vagy reméled.Fájdalmad,felelmedet es duhod,sajnalkozásod es buntudatod, terveid es sovárságaid csak a multban vagy a jovoben élnek."
Mikor a nevem meghallod, könnybe lábad a szemed,Ahol az ég és a föld összeér, ott nevetek feletted!Szemem vértől izzik, haragomtól óvjon meg az ég,Mikor a szikrából vad tűzvihar lesz, nincsen menedék!Szeretlek gyűlölni! Gyűlöllek szeretni!
!!!!!!!!!!!
Sokan csak azért lesznek idegesek, mert látják, te milyen nyugodt vagy.
!!!!!!!!!!!!!!!!
Óvakodj a türelmes ember haragjától!
néha hallod oráid ketyegeset egyre kevesebb van az életedbol,
ojkor elgondolkodsz mi minden hiányzik az életedbol,
legtobb esetben a szeretetre vágyodás, s van hogy nem is kapod meg aszt, csak hiu reményeket táplálsz.
néha ugy érzem boldog vagyok nem hianyzik semmi az életembol,
néha pedig csak azon aggodom mi lesz holnap, s hirtelen gondolatok gyotornek.
Te vagy az egyetlen ki örömöt okoz, nélküled az életem egy bezárt doboz. Várom a percet, mikor újra láthatlak, s a dobozból kitörnek a titkos vágyak.
Szeress vagy gyűlölj, én komolyan mondom leszarom,
Hidegen hagy a szöveged, nyugodtan bekaphatod az alkarom,
Karambol az öklömmel, mi más lenne a mese vége,
Ha velem kezdesz te faszkalap én egy fél perc alatt teszlek félre!
Mi történik, mért nevetsz, nemrég nagyon volt a pofád,
Egyszer bulldog voltál, most meg teszed nekem a kiscicát!
Emlékszel rá, mikor még én voltam a sokkal gyengébb?
Belém rúgtál, rám nevettél, így szóltál: köcsög kell még???
Most itt állok, mégis rémültnek látszol,
Várjunk, közelebb lépek, lehet csak a szemem táncol.
Nézz rám, idenézz, ne tekintgess félre,
Hülye voltál, elcsúszol, de te hívtál a jégre!
Évek óta vártam már a találkozást testvérem,
Nem marad el a poén, most már a viccet végig mesélem!
Bamm! Itt a csattanó, de te mért nem maradsz állva?
Ha az élet hozzád túl jó fej, majd én leszek szemétláda!
Ó ha tudnád, hányszor gondolok Rád,
Hányszor töltöm ébren az éjszakát.
Hányszor szökik könny a szemembe érted,
s ez mind azért van, mert SZERETLEK TÉGED!
Elválaszt bennünket egy idegen táj,
Távol lenni tőled nagyon Fáj.
De ha távolról is tudsz szeretni
Ígérem Én sem foglak feledni!
Tenger partján a víz és a homok,
így együtt szép e két dolog.
Együtt vannak, ölelkeznek,
minden percben szeretkeznek.
Álmomban én homok lettem,
s a tenger vízébe rád leltem.
Éjjeli pillangó repked a fényben, emberek szemére álmot hoz szépen.
Elküldtem hozzád én is a lepkémet, lesse meg a titkod, kié a szerelmed
Lakatlan szigeten mikor társra vágysz, egyedül kóborolva egy palackot találsz.Palackban levél, rajta ez áll: Ne add fel soha, valaki rád vár.
minek komolyan venni az eletet ,ha az elet egy kepzett kaland,amibol sohasem kerulunk ki elve.
Feküdj az ágyba, betakarlak, hunyd le szemed, megcsókollak álmodj rózsát, szép világot álmodra, majd én vigyázok. Távol vagyok, mégis veled, ugye érzed, fogom kezed.
Az élethez három dolog szükséges: a Nap, a Hold, és Te. A Nap a szép napokra, a Hold a szép estékre, Te pedig mindörökre!
Mióta megismertelek a sok millió csillag is szebben ragyog! Látod, Ők is tudják, hogy Veled milyen boldog vagyok.
Érzem, ahogy a forró könny égeti arcomat, érzem, ahogy lágyan simogatsz. Érzem, hogy néha itt vagy velem, de bárcsak örökké fognád a két kezem!
Veled van értelme a szónak, Veled lehet szép a holnap. Veled születnek az álmok, Veled magamra találok. Ne engedj el bármerre is lépek, Ölelj magadhoz és: SZERESS KÉRLEK!
Telnek,múlnak a napok És én egyre boldogabb vagyok! Boldog vagyok,mert vagy nekem drága egyetlen szerelmem!
néha ez ember,csak ül,s a semmibe mered, lelke messze szárnyal,s egy biztos pontot keres, fennt a csillagokban,mélyen a tengerben,egy apró reményt, mely,mint világítótorony adja a fényt,szíve tengerén, s jelez,egy új életet,egy szebb jövőt,egy másik világot, egy szürke réten,szürke tájban egy piros virágot, melyen megnyugodhat,s végre üdvözölheti a napot, mely új időket,új reményt,új életet adott.
Eddig sohasem éreztem, amit most érzek. Sohasem féltem, hogy mi lesz, ha mégsem kellek. Most félek! Most akarom, hogy kelljek!